Sokan úgy gondolják, hogy aki életében elajándékozza a vagyonát, vagy végrendeletében kizárja valamelyik gyermekét az öröklésből, szabadon eldöntheti, ki kapja majd a vagyonát. Ez azonban csak részben igaz. A magyar öröklési jog a közeli hozzátartozók számára bizonyos esetekben akkor is biztosít részesedést, ha az örökhagyó másként rendelkezett.
Ennek az intézménynek a neve kötelesrész. A kötelesrésztől való megfosztásra pedig csak szigorú törvényi feltételek mellett, kitagadással van lehetőség.
Az ajándékozás sem mindig kerüli meg a kötelesrészt
Az örökhagyó életében természetesen szabadon rendelkezhet a vagyonával. Dönthet úgy például, hogy egyik gyermekének ajándékozza a házát, míg másik gyermekének nem ad semmit.
Ez azonban nem jelenti automatikusan azt, hogy a másik gyermek a halál után semmilyen igénnyel nem léphet fel.
A kötelesrész alapjának kiszámításánál ugyanis bizonyos, az örökhagyó életében ingyenesen adott adományokat is figyelembe kell venni. Főszabály szerint a halált megelőző tíz éven belül adott ajándékoknak lehet jelentőségük.
Például: az apa 100 millió forint értékű ingatlant ajándékoz egyik gyermekének, majd néhány év múlva meghal. Ha van egy másik gyermeke, aki kötelesrészre jogosult, az ajándékozott ingatlan értéke a kötelesrész számításánál adott esetben figyelembe vehető.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy az ajándékozott ingatlant automatikusan vissza kell adni. A kötelesrész elsősorban pénzben érvényesíthető igény, és annak összegét a hagyaték, az ajándékok és az egyéb körülmények alapján kell meghatározni.
Nem mindegy, hogy valakit kizárnak vagy kitagadnak
Az örökhagyó végrendeletében dönthet úgy, hogy valamelyik gyermekét nem nevezi örökösnek. Ez a kizárás. A kizárás azonban önmagában nem fosztja meg a gyermeket a kötelesrésztől.
Más a helyzet a kitagadással.
A kitagadás azt jelenti, hogy az örökhagyó a törvényben meghatározott okból nemcsak az öröklésből, hanem a kötelesrészből is ki akarja zárni az érintett személyt. A kitagadás azonban nem egyszerűen egy mondat a végrendeletben. A Ptk. csak meghatározott esetekben teszi lehetővé, és a kitagadás okát a végintézkedésben kifejezetten meg kell jelölni.
Mikor lehet valakit kitagadni?
A Ptk. több kitagadási okot határoz meg. Ezek közül a gyakorlatban különösen fontos az érdemtelenség, az örökhagyó sérelmére elkövetett bűncselekmény, a törvényes tartási kötelezettség súlyos megszegése, az erkölcstelen életmód, valamint a nagykorú leszármazó részéről tanúsított durva hálátlanság.
Érdemtelenség
Az érdemtelenség egyik legsúlyosabb esete, amikor az öröklésre jogosult az örökhagyó életére tör.
Például: egy felnőtt fiú és idős édesapja között súlyos konfliktus alakul ki. A fiú egy vita során késsel rátámad az apjára, és megpróbálja megölni. A támadás csak azért nem jár halállal, mert az apa el tud menekülni, illetve más személy közbelép.
Egy ilyen magatartás messze túlmutat egy egyszerű családi konfliktuson, és adott esetben az érdemtelenség szabályai alapján az öröklésből való kieséshez vezethet.
Az érdemtelenség másik tipikus körébe tartozhat az öröklés meghiúsítására irányuló, különösen súlyos magatartás is.
Fontos azonban, hogy az érdemtelenség nem azonos azzal, hogy valaki „rossz gyermek” vagy rossz kapcsolatban van a szülőjével. A törvény konkrét feltételeket határoz meg.
Az örökhagyó sérelmére elkövetett bűncselekmény
Szintén tipikus kitagadási helyzet lehet, amikor a kötelesrészre jogosult az örökhagyó sérelmére súlyos bűncselekményt követ el.
Például: egy idős édesapa anyagi támogatást tagad meg felnőtt fiától. A fiú ezért dühében rátámad, megveri, és az apa súlyos sérülést szenved. A bűncselekmény miatt büntetőeljárás indul, és a fiú büntetőjogi felelősségét jogerősen megállapítják.
Ha a törvényi feltételek fennállnak, az apa ezt a konkrét cselekményt a végintézkedésében kitagadási okként megjelölheti.
Nem elegendő azonban általánosságban arra hivatkozni, hogy „a gyermekem bűncselekményt követett el”. Azt kell vizsgálni, hogy az adott bűncselekmény megfelel-e a Ptk. által meghatározott kitagadási feltételeknek, és az örökhagyóhoz fűződő kapcsolat szempontjából releváns-e.
Erkölcstelen életmód – nem minden rossz életvitel jelent kitagadási okot
A Ptk. az erkölcstelen életmódot is kitagadási okként ismeri.
A bírósági gyakorlat szerint azonban ehhez nem elegendő egyetlen kifogásolható cselekmény vagy az, hogy az örökhagyó egyszerűen helyteleníti gyermeke életvitelét.
Az erkölcstelen életmódnak az életvitel egészében kell megnyilvánulnia, és annak az általánosan elfogadott erkölcsi normákkal való súlyos ellentétét is vizsgálni kell.
Például: ha egy nagykorú gyermek huzamosabb időn keresztül súlyosan romboló, jogellenes életvitelt folytat, rendszeresen bűncselekményeket követ el, és életvitele tartósan összeegyeztethetetlen az alapvető társadalmi normákkal, az már felvetheti az erkölcstelen életmód kérdését.
Ezzel szemben önmagában például az, hogy a gyermek sok alkoholt fogyaszt, nem dolgozik, vagy az örökhagyó által helytelenített életformát választ, még nem feltétlenül elegendő a kitagadáshoz. Mindig az életvitel egészét és annak körülményeit kell vizsgálni.
Durva hálátlanság – hol van a határ?
A gyakorlatban talán ez az egyik legnehezebben megítélhető kitagadási ok.
A durva hálátlanság nem jelent egyszerű hálátlanságot, tiszteletlenséget vagy családi nézeteltérést. A magatartásnak olyan súlyúnak kell lennie, amely az adott családi kapcsolatban kirívóan súlyos sérelmet jelent.
A Kúria gyakorlatában ezért jelentősége van annak, hogy pontosan mi történt, milyen kapcsolat állt fenn a felek között, milyen előzmények vezettek a konfliktushoz, és milyen súlyú volt a sérelmezett magatartás.
Nem feltétlenül elegendő például, ha a gyermek egy családi vita során sértő szavakat használ, majd hónapokig nem keresi a szülőjét.
Más lehet a helyzet, ha a nagykorú gyermek huzamosabb időn keresztül súlyosan megalázza, fenyegeti vagy zaklatja idős szülőjét, vele szemben kirívóan sértő magatartást tanúsít, és mindez egy hosszabb folyamat része.
A Kúria gyakorlatából az is látható, hogy azonos jellegű magatartás súlya sem feltétlenül ítélhető meg minden esetben azonosan. A bíróság az eset összes körülményét mérlegeli.
A korábbi bírói gyakorlatban például olyan eset is előfordult, amikor az idős, segítségre szoruló örökhagyót saját gyermekei a lakóhelyéről eltávolították, illetve magára hagyták. Az ilyen magatartás már olyan súlyos sérelmet jelenthet, amely túlmutat egy szokásos családi konfliktuson.
A kitagadásnál a bizonyítás kulcsfontosságú
A kitagadás gyakorlati problémája gyakran nem is az, hogy az örökhagyó mit szeretett volna, hanem az, hogy bizonyítható-e a kitagadás alapjául szolgáló konkrét magatartás.
A végrendeletben szereplő mondat: „Fiamat durva hálátlansága miatt kitagadom.” önmagában kevésbé szerencsés, mint egy olyan rendelkezés, amelyből világosan kiderül, hogy milyen konkrét eseményekre alapítja az örökhagyó a kitagadást.
Például célszerű lehet rögzíteni, hogy a gyermek mikor, milyen körülmények között, milyen magatartást tanúsított, és ez miért tekinthető a Ptk. szerinti kitagadási oknak. A kitagadás jogszerűségét ugyanis a későbbiekben – vita esetén – a bíróság vizsgálhatja.
Egy kitagadás érvénytelenségére indított öröklési perben a bizonyítás során jelentősége lehet például:
- tanúvallomásoknak;
- levelezéseknek, üzeneteknek;
- rendőrségi és bírósági iratoknak;
- orvosi dokumentációknak;
- hatósági határozatoknak;
- valamint az örökhagyó és a gyermek kapcsolatának egyéb dokumentálható körülményeinek.
Lényeges, hogy vita esetén nem a kitagadott örökösnek kell bizonyítania a kitagadási ok hiányát, hanem a kitagadásra hivatkozó örökös viseli a kitagadási ok bizonyításának terhét.
Összegzés
Az örökhagyó vagyona feletti rendelkezési szabadsága jelentős, de nem korlátlan. A kötelesrész intézménye a közeli hozzátartozók bizonyos körének akkor is védelmet biztosít, ha az örökhagyó másként szeretné felosztani a vagyonát.
Az örökhagyó életében adott ajándék, a végrendeleti kizárás és a kitagadás ezért három különböző jogi eszköz.
Aki egyszerűen másra szeretné hagyni a vagyonát, adott esetben kizárhatja az egyik örököst, de ezzel a kötelesrészt még nem feltétlenül vonja el. Ha pedig a kötelesrészhez való jogot is meg kívánja szüntetni, a kitagadás szigorú szabályait be kell tartania.
A Kúria gyakorlata azt mutatja, hogy a határvonalat nem lehet pusztán általános erkölcsi minősítésekkel meghúzni. A konkrét magatartás, annak súlya, az előzmények, a családi kapcsolat és a bizonyíthatóság egyaránt meghatározó.
Éppen ezért egy jól elkészített végintézkedésnél nem az a legfontosabb, hogy az örökhagyó milyen erős kifejezésekkel írja le sérelmeit, hanem az, hogy a kitagadás alapjául szolgáló konkrét tényekből egyértelműen megállapítható legyen a törvényben meghatározott kitagadási ok fennállása.
