A közjegyzői okirat (ügyleti okirat)

A közjegyző egyik fő feladata bármely szerződés (pl. kölcsön, öröklési, tartási, házassági, ajándékozási, adásvételi, társasági szerződés stb.) és jognyilatkozat (pl. végrendelet, befogadó- és tartozáselismerő nyilatkozat, meghatalmazás) közjegyzői okiratba foglalása. A közjegyző az okiratok eredeti példányát megőrzi, arról hiteles kiadmányt és másolatot ad ki. A közjegyzői okirat nem selejtezhető, nem veszhet el. Az őrzés folyamatosságát a közjegyző személyétől függetlenül a közjegyzői irattárak is biztosítják. A közjegyzői okiratnak különleges bizonyító ereje van, arra nézve, hogy a nyilatkozatot az okiratban szereplő személy megtette, mégpedig akkor, ott és olyan módon, ahogyan az a közokiratban szerepel.

A közjegyzői okirat két csoportja az ügyleti okirat, amely közhitelesen tanúsítja a jogügyletre vonatkozó akaratnyilvánítás tényét  és a ténytanúsító okirat.

Ha egy közjegyzői okirat tartalmazza a törvényben előírt tartalmi elemeket, akkor az bírósági peres eljárás nélkül közvetlenül végrehajtható. Ha a kötelezettség feltételnek vagy időpontnak a bekövetkezésétől függ, a végrehajthatósághoz az is szükséges, hogy a feltétel vagy időpont bekövetkezését közokirat tanúsítsa. Pl. a felmondás tényét és azt, hogy azt az adóssal közölte a hitelező.

Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha az ügyfélnek, mint bérbeadónak, eladónak-vevőnek vagy kölcsönadónak olyan közjegyzői okirata van, amely szerint az adós (vevő, bérlő) közjegyző előtt vállalt teljesítési kötelezettséget, akkor a teljesítési határidő lejárta után (vagy felmondást követően) közvetlenül megindíthatja a végrehajtási eljárást, méghozzá úgy, hogy nem kell előtte bíróságra járnia, és bizonyítania sem a jogosultnak kell, hanem a másik félnek (pl. azt, hogy mikor, mennyit, kinek és milyen feltételekkel nyújtott kölcsönt).